December 2.-Az első adventi gyertya

🎄 December 2. – Az Első Adventi Gyertya

Gergő alig várta, hogy felkeljen. Reggel, amint kinyitotta a szemét, első dolga volt a kisasztalra nézni. Az Adventi Fény, a kis hópehely, ott ült a bársonyos párnán, és apró, finom pulzálással világított. – Jó reggelt, Fény! – suttogta Gergő. – Jó reggelt, Gergő – felelte a hópehely csilingelő hangon. – Ma a türelemre lesz szükséged. A karácsonyra várni nem mindig könnyű, de a várakozás is a csoda része.

Gergő elgondolkodott. A türelem? Az nem a kedvenc erénye volt. Ő azonnal akart mindent, főleg, ha karácsonyról volt szó! Gyorsan felöltözött, és rohant le a lépcsőn. A nappaliban édesanyja már várta. Az asztalon egy gyönyörű adventi koszorú állt, négy mélylila gyertyával, fenyőágakkal és tobozokkal díszítve. Az egyik gyertya lángja már égett, melegen lobogva.

– Ma van az első adventi vasárnap – mondta anyukája, és megsimogatta Gergő haját. – Ez a remény gyertyája. Emlékeztet minket arra, hogy várjunk türelemmel, és higgyünk abban, hogy a jó dolgok valóra válnak.

Gergő a gyertya lángjára meredt. A kis sárga fény táncolt, mintha üzeneteket próbálna súgni neki. A hópehely ekkor a fülébe súgott: – Látod, Gergő? A türelem nem unalmas. Olyan, mint ez a láng. Kicsi, de erős, és minden nappal közelebb hozza a nagy eseményt.

Épp akkor csengettek az ajtón. Péter nagymamája érkezett, kezében egy nagy dobozzal. – Hoztam nektek egy kis meglepetést! – mondta nagymama mosolyogva. – Egy kirakóst, aminek a végén egy téli táj lesz látható, sok apró állattal. De csak akkor nyissátok ki, ha mindannyian együtt tudtok dolgozni rajta.

Gergő felragyogott. Imádta a kirakósokat! De nagymama hozzátette: – És van benne egy extra kihívás. Egy darab hiányzik a dobozból. Azt a darabot csak karácsony reggelén találjátok meg a fa alatt. Addig türelmesen várni kell rá!

Gergő arca elkomorodott. Kirakós egy hiányzó darabbal? Az olyan, mint egy félig sült sütemény! Hogy lehet így élvezni? Azt akarta, hogy azonnal kész legyen, hiánytalanul. Ezt mondta is. – De nagymama! Hogy fogom így kirakni? Én most akarom látni az egészet! Nagymama kedvesen ránézett. – Pontosan erről szól a türelem, édesem. Arról, hogy elfogadjuk, valami még nem teljes, de tudjuk, hogy egy nap az lesz. És addig is élvezzük az utat, a folyamatot. Képzeld el, milyen izgalmas lesz majd megtalálni az utolsó darabot, és látni, ahogy a kép teljessé válik!

Gergő elkezdte kipakolni a kirakóst az asztalra. Száz és száz apró darab. Nagymamával és anyukájával hozzáláttak a munkának. Először a széleket rakták ki, aztán próbáltak a színek és formák alapján rendszerezni. Eleinte Gergő türelmetlen volt. Egy-egy darab nem illett a helyére, és ő máris feladta volna. De a kis hópehely a közelben, a gyertya fényénél pislákolt, mintha azt súgná: „Légy türelmes!”

Anyukája ekkor azt mondta: – Nézd, Gergő, minden egyes darab, amit megtalálunk, egy kis lépés előre. Nem kell azonnal látnod a teljes képet. Csak higgy abban, hogy a végén összeáll.

Gergő lassan elkezdte élvezni a folyamatot. Érezte, ahogy a türelem egyre inkább úrrá lesz rajta. Nem sietett, nem bosszankodott. Egymás után rakta a darabokat, és minden sikeres illesztésnél apró öröm töltötte el. Sok óra telt el, mire a kirakós nagy része elkészült, és egy gyönyörű téli táj kezdett kibontakozni a szemük előtt. A tóparton szarvasok ittak, a fenyők ágait hó borította. De a kép közepén, ahol a legnagyobb hóembernek kellett volna állnia, egy üres hely tátongott.

Gergő először szomorú lett, de aztán eszébe jutott a nagymama és az Adventi Fény szava. Nem, nem szomorú. Izgatott volt! Képzelte, milyen lesz karácsony reggelén megtalálni a hiányzó darabot. Milyen izgalmas pillanat lesz, amikor végre beilleszti a helyére, és a hóember arca is teljessé válik! A várakozásnak is van egy különleges íze, ha tudjuk, hogy valami jó következik.

Amikor lefeküdt, a kis hópehely már erősebben csillogott, mint reggel. – Jól bántál a türelemmel, Gergő – súgta. – Látod, a karácsonyra való várakozás is egyfajta ajándék.

Gergő elmosolyodott. Igen, megtanulta. A türelem nem unalmas. A türelem egy reményteli várakozás, ami még édesebbé teszi a pillanatot, amikor a csoda valóra válik.