December 17.-A harmadik adventi gyertya

💖 December 17. – A Harmadik Adventi Gyertya

Gergő reggel már érezte a karácsony közelségét. Két hét telt el a kaland kezdete óta, és a Luca-búza a kaspóban már szép, sűrű, élénkzöld fűnek tűnt, jelezve a jövő évi bőséget. A tudat, hogy mennyi mindent tanult, valódi békével töltötte el.

Az Adventi Fény, a Hópehely, ma különlegesen boldog, rózsaszín-arany árnyalatban ragyogott. Ez a szín az öröm színe.

– Jó reggelt, Gergő! Harmadik adventi vasárnap van! – mondta a Hópehely. – Ma az öröm lesz a leckéd. Az öröm a hála tiszta kifejezése, és ez a leghatásosabb fény a várakozásban.

Délután a család összegyűlt az adventi koszorú körül. Édesanyja ünnepélyesen meggyújtotta a harmadik gyertyát is. Ez a gyertya más színű volt, mint a többi lila: rózsaszín.

– Ez az Öröm Gyertyája – mondta édesapja, miközben a gyertya fényébe nézett. – Emlékeztet minket arra, hogy az adventi várakozásban nemcsak a megtisztulás (lila) a fontos, hanem az öröm is. Ez a rózsaszín láng a remény, a béke, a szeretet és a hála egyvelege.

Gergő ránézett a három égő lángra: a remény, a béke és most már az öröm fénye is ragyogott.

A Hópehely halkan súgta: – Gergő, könnyű dühösnek lenni a hó hiánya miatt (Dec. 1.), vagy szomorúnak egy törött játék miatt (Dec. 15.). De ma arra koncentrálj, mi minden van, amiért hálás lehetsz. A hála az, ami az örömöt táplálja.

Gergő elgondolkozott, mi minden történt az elmúlt 17 napban.

• Hálás volt a Hópehelyért, ami megmutatta neki a csodát.

• Hálás volt a türelemért, amit a Luca-búza tanított neki.

• Hálás volt azért, hogy apukájával kibékült a levél miatt.

• Hálás volt azért, hogy segíthetett Lilinek a csokoládéval és Bundással.

Rájött, hogy a karácsonyi öröm nem függ az ajándékoktól vagy a tökéletes hótól. Az öröm a kapcsolatokban, a megbocsátásban és a segítő cselekedetekben rejlik.

Gergő odasétált a konyhaablakhoz, ahol a sütemények illata még mindig érezhető volt. Meglátta a szomszéd idős nénit (akit az elveszett kesztyű mesében segített) a saját ablakában állni. A néni éppen egy kosarat emelt fel, tele karácsonyi égőkkel. A néni keze már nem fázott, mert a piros kesztyű a kezén volt. A néni mosolygott.

Gergő szívét hirtelen átjárta a tiszta, elementáris öröm. Hálás volt azért, hogy a saját apró cselekedetei (a segítőkészség, a kedvesség) ennyi örömöt adtak másoknak. Az igazi öröm nem magától jött, hanem az előző napok leckéiből táplálkozott.

Gergő visszament a koszorúhoz. Becsukta a szemét, és elmondott egy rövid, belső fohászt, tele hálával mindenért, ami az övé: a családja, az otthona, a tudás, amit kapott, és az a tény, hogy ma békében van Mártonnal.

Amikor kinyitotta a szemét, a rózsaszín gyertya fénye táncolt a szemében. Az Adventi Fény, a Hópehely, még erősebben kezdett ragyogni, mintha a gyertya örömét tükrözné vissza. Gergő megtanulta: az öröm a hála mély megértéséből születik. Minél hálásabb vagy, annál nagyobb a belső fényed.