December 23.-Az utolsó ajándék

🎁 December 23. – Az Utolsó Ajándék

Gergő ma reggel már alig bírta türtőztetni magát. Csak egy nap van karácsonyig! A fenyőfa illata (Dec. 22.) betöltötte a házat, az égősor (Dec. 14.) színes fényeit szórta szét, a Luca-búza (Dec. 13.) pedig zöldellő élettel teli. A Hópehely, az Adventi Fény, ma minden eddigi színnel keverve, szivárványszerűen ragyogott.

– Jó reggelt, Fény! Ma mi az utolsó lecke? – kérdezte Gergő izgatottan. – Jó reggelt, Gergő! Ma az összefoglalás és a tudás megosztása lesz a leckéd – felelte a Hópehely. – Megkaptál minden tanítást. A karácsonyi szellem valódi ajándéka az, hogy ezt a fényt továbbadod.

Gergő elment a konyhába, ahol édesanyja az utolsó teendőket intézte. A tegnapi madáretető (Dec. 18.) tele volt madarakkal.

Édesanyja mosolyogva nézett Gergőre. – Látom, Gergő, milyen nagyot nőttél lélekben az utóbbi hetekben. A kedvességtől a kitartásig mindent megtanultál. A mai a te napod. Mit viszel tovább az Adventi Fényből?

Gergő leült, és elővette a tegnap előkészített, üres karácsonyi képeslapot. – Úgy érzem, nem írtam még levelet valakinek, aki nagyon fontos – mondta Gergő. – A Hópehelynek!

Gergő írni kezdett. Nem a szokásos „köszönöm” volt a levélben, hanem egy összefoglaló az elmúlt hetek eseményeiről, és arról, hogy mit tanult minden egyes nap:

…A becsület a mézeskalácsban van (Dec. 4.), a békét a megbocsátás adja (Dec. 11.). A legnagyobb öröm az, ha a szíved legkedvesebb dolgait adod oda (Dec. 5.). A remény pedig mindig visszatér a leghosszabb éjszaka után (Dec. 21.)…

Miután befejezte, elolvasta a levelet a Hópehelynek.

– Látod, Fény! Ez a tudás az igazi ajándék. Ezt tudom adni másoknak! A Hópehely a kezében tartotta Gergő leveleit, és felerősítette a ragyogását.

– Ez a legfontosabb ajándék, Gergő. A tudás, amit megszereztél, nem arra való, hogy magadban tartsd. Tovább kell adnod.

Gergő aznap délután találkozott Mártonnal, akivel már kibékültek (Dec. 11.). Márton épp egy csokibejgli receptet keresett. Gergő elmosolyodott.

– Figyelj, Márton – mondta Gergő. – A karácsony nem csak a bejgliről szól. Arról szól, hogy továbbadd a fényt. Megtanultam, hogy a düh nem jó, de a megbocsátás békét ad. Ha valami elromlik (mint a törött játék), ne dobd ki, hanem javítsd meg kreatívan.

Márton tágra nyílt szemmel hallgatta Gergőt. – Hol hallottad mindezt, Gergő? Gergő ránézett az Adventi Fényre, ami a kezében, apró szivárványszínekben lüktetett. – A Fény tanított. És ma én is a te Fényed akarok lenni, Márton.

Este, amikor Gergő lefeküdt, az Adventi Fény a kis párnán ott ült, és most már nem is egy hópehely volt, hanem egy apró, gömb alakú lámpa, ami az összes eddigi színt magába gyűjtötte.

– Teljesítetted a próbát, Gergő. A karácsony szelleme benned él. Te lettél a saját Adventi Fényed.