December 15.-A törött játék

🧩 December 15. – A Törött Játék

Gergő ma reggel azzal a csillagporos hittel ébredt, hogy a karácsonyi csoda valóban a képzeletben és a szándékban rejlik. Az Adventi Fény, a Hópehely, ma egy stabil, meleg fénnyel ragyogott.

– Jó reggelt, Fény! Ma mi a feladat? – kérdezte Gergő. – Jó reggelt, Gergő! Ma a helyreállítás és a kreativitás lesz a leckéd – felelte a Hópehely. – A karácsony nem arról szól, hogy mindent újonnan vásárolsz. Arról is szól, hogy értékeled azt, amid van, és meglátod a szépséget ott, ahol mások már csak a törmeléket látják.

Gergő kiment a garázsba apukájával, hogy fát keressenek a gyertyák alá. A sarokban állt egy nagy doboz, tele régi, kidobásra szánt játékokkal és használati tárgyakkal. Gergő kíváncsian belenézett. A doboz alján talált egy apró, fából készült figurát, egy lovacskát, amelynek letörött a füle, és hiányzott az egyik lába.

– Nézd, apa! Ez a lovacska már nem jó semmire – mondta Gergő. – Ki kell dobni. Édesapja megnézte a figurát. – Tudod, Gergő, a nagypapád faragta ezt a lovat, amikor te még egészen pici voltál. Az értéke nem a tökéletességében, hanem a történetében rejlik.

Gergő szomorúan tette vissza a törött lovacskát. A Hópehely ekkor finoman Gergő kezére szállt. – Gergő, emlékszel a régi, szótlan üvegmadárra (Dec. 7.)? Az is régi volt, de te megtanultad szeretni a hibáival együtt. Ez a lovacska is megérdemli a második esélyt. A kreativitás arról szól, hogy nem kidobsz, hanem átalakítasz, új célt adsz.

Gergő elgondolkozott. Vajon hogyan lehetne egy hiányos figurát újjáéleszteni?

Egy fiókból elővett egy darab vastag kartont, egy kis szürke gyurmát, és egy tubus ragasztót. Először megpróbálta faragni a hiányzó lábat a fából, de a fa túl kemény volt. Aztán eszébe jutott a gyurma. Formázta a lábat, és óvatosan odaragasztotta a törött helyére. A fülét pedig egy pici kartonból pótolta.

Amikor elkészült, a lovacska nem volt tökéletes. Az új láb egy kicsit ügyetlen volt, és a karton fül sem illett pontosan a fához. De a figura újra meg tudott állni, és már nem tűnt reménytelenül töröttnek. Gergő még egy piros cérnát is kötött a nyakára, amitől az már nem is játék volt, hanem egy karácsonyi dísz.

Gergő megmutatta édesapjának. – Nem tökéletes – mondta Gergő –, de most már stabil, és van rajta egy piros nyakdísz. Új életet kapott.

Édesapja szorosan megölelte. – Tudod, Gergő, a karácsony is erről szól. A hit arról, hogy a hiányos dolgokat is helyre lehet állítani, és hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, legyen az egy régi játék, egy régi barátság, vagy egy megtört ígéret. Az, hogy nem dobtad ki, hanem beletetted a saját energiádat és kreativitásodat, teszi ezt a lovacskát felbecsülhetetlen értékűvé.

Gergő büszkén helyezte el a helyreállított lovacskát a betlehem mellett, ahol a kis bárány is állt. Most már két apró figura képviselte a helyreállítás és az alázat csodáját.

Az Adventi Fény ma a kreativitás és a kitartás meleg, okkersárga fényével ragyogott. Gergő megtanulta: a kreativitás az, ha a hiányzó részeket a saját szívünkben és eszünkben lévő fénnyel pótoljuk, és ez a helyreállítás a karácsonyi készülődés legszebb része.