December 21.-A leghosszabb éjszaka

🌑 December 21. – A Leghosszabb Éjszaka

Gergő ma reggel azzal a tudattal ébredt, hogy már csak három nap van karácsonyig. A megbocsátás, a tisztelet, a kreativitás – mindent megtanult. Az Adventi Fény, a Hópehely, ma egy mély, sötétkék és gyenge sárga fénnyel ragyogott, ami az éjszakát és a hajnalt idézte.

– Jó reggelt, Fény! Ma van a leghosszabb éjszaka! – mondta Gergő. – Igen, Gergő. Ma van a téli napforduló, az év leghosszabb éjszakája – felelte a Hópehely. – Ma a remény lesz a leckéd. Minden sötétség után a fény visszatér, de ehhez hinned kell a fordulópont erejében.

Gergő kint nézte a kertet. Már dél volt, de a nap alig emelkedett fel, az árnyékok hosszúak és sötétek voltak. Ez a szürke félhomály a téli kimerültség érzését keltette benne. Elgondolkodott az elmúlt évről: a rossz jegyekről, a veszekedésről Mártonnal, a letört játékról. Minden nehézségnek és sötétségnek vége kell, hogy legyen.

Édesanyja éppen egy mesét olvasott fel, ami arról szólt, hogyan várták az emberek a régi időkben a napfordulót.

– Tudod, Gergő – mondta anyukája –, a régi emberek hittek abban, hogy a sötétség el akarja nyelni a fényt, és minden évben a leghosszabb éjszakán a fény csak egy hajszálon múlik. De mindig visszatér. A tél közepén, a legnagyobb hidegben jön el a fordulópont, és minden nap egy picit hosszabb lesz a világosság.

A Hópehely a fülébe súgott: – Gergő, a betlehemi csoda is a leghosszabb éjszakán született meg, a legsötétebb órában. A karácsony a Remény érkezését jelenti. Ahhoz, hogy meglásd a Fényt, át kell menned a sötétségen. A legmélyebb pont után a dolgok csak jobbak lehetnek.

Gergő hirtelen megértette, hogy a napforduló nemcsak a bolygó, hanem a szív ritmusa is. Ha fáradt vagy, ha szomorú, az is egy mélypont. De ha hiszel abban, hogy ez csak egy átmeneti időszak, akkor megtalálod a belső erőt.

Eszébe jutott a luca-búza, ami most zöldell (Dec. 13.). Az apró mag is a sötét földben feküdt a hidegben, de a remény és a gondoskodás (Dec. 18.) segített neki kihajtani, és elindult a fény felé.

Gergő elhatározta, hogy ma ő gyűjti össze a legtöbb fényt. Vett egy gyertyát, és meggyújtotta. A kis láng a mécsesben szinte harcolt a kinti homállyal, de égett. Aztán felkapcsolta a karácsonyfa világítását (Dec. 14.), és a szoba megtelt a fény szigeteivel.

Este lefekvés előtt Gergő az ablakban állt. A sötétség hatalmas volt, de a gyertya fénye, még ha kicsi is volt, látható volt. Megértette, hogy a legnehezebb időkben a legapróbb remény is elegendő ahhoz, hogy fordulatot hozzon.

Az Adventi Fény ma a tiszta, áttörő, reményteli sárga fényével ragyogott, ami a hosszú éjszaka végét jelzi. Gergő megtanulta: a remény az a belső tudat, hogy a sötétség nem tart örökké, és minden fordulópont után a fény visszatér, hogy elhozza a karácsonyi csodát.