December 22.-A tűlevél titka
🌲 December 22. – A Tűlevél Titka
Gergő ma reggel már a közelgő karácsony izgalmával ébredt. A hosszú éjszaka után érezte a nap visszatérő erejét, ami új reménnyel (Dec. 21.) töltötte el. Az Adventi Fény, a Hópehely, ma mély, örökzöld színben ragyogott, ami a fenyőfa árnyalatát idézte.
– Jó reggelt, Fény! Már csak két nap! – mondta Gergő. – Jó reggelt, Gergő! Ma az állandóság és a kitartás lesz a leckéd – felelte a Hópehely. – Figyeld meg a fenyőfát! Minden megváltozik körülötte, de ő örökké zöld marad.
Délután Gergő édesapjával ment, hogy kiválasszák a karácsonyfát. A piac tele volt illatos, gyönyörű fenyőkkel. Gergő körbesétált, megérintette a puha tűleveleket, és beleszagolt az erős, fenyőgyanta illatba.
Édesapja egy magas, egyenes fát emelt a teherautóra. – Nézd, Gergő – mondta apukája. – Ez a fa az állandóság jelképe. Míg a többi fa elveszíti a levelét a tél beálltával, a fenyő megőrzi a zöldjét. Akármilyen hideg is jön, akármilyen sötét is az éjszaka, ő a reményt és az életet képviseli.
Gergő megfogott egy apró tűlevelet. Eszébe jutott, hogy a fenyőfa milyen kitartó. A Jégvirág (Dec. 9.) meséjére is emlékezett: a hideg hozhat szépséget, de a fának harcolnia kell ellene. A tűlevelek kicsik és kemények, és ez segít nekik ellenállni a fagynak és a szélnek.
A Hópehely a fülébe súgott: – Gergő, a fenyő az igazi belső erőt képviseli. Minden apró tűlevél, ami kicsi és éles, együtt alkotja a fa zöld páncélját. A te kis cselekedeteid (kedvesség, becsület, megbocsátás) is olyanok, mint a tűlevelek: mindegyik apró, de együtt alkotják a te erős, karácsonyi szellemedet.
Gergő, amint megérintette a fenyő illatos ágait, rájött, hogy a kitartás az a képesség, hogy az ember megőrzi a belső énjét, az alapvető jóságát, még akkor is, ha a körülmények megpróbálják megváltoztatni. Ő is kitartott, és minden nap teljesítette a Fény leckéit.
Mikor hazaértek, és felállították a fát a nappaliban, Gergő már nem csak egy fát látott. Egy jelképet látott: a fenyőfa volt a karácsony szívének állandó melege, ami túlél minden hideget és sötétséget.
Este, amikor lefeküdt, az Adventi Fény ma a megbízhatóság és az örök élet zöld fényével ragyogott. Gergő megtanulta: az állandóság és a kitartás a belső erő jele. A karácsony szellemének lényege, hogy a világ minden változása és sötétsége ellenére megőrizzük a jóságunkat és a reményünket.

