December 6.-A reggeli csizma története

👢 December 6. 

A Reggeli Csizma Története

Gergő már hajnali fél hatkor fent volt. A Mikulás itt járt! Kipattant az ágyból, és az ablakhoz rohant. A csizmája tele volt finomságokkal: csokoládé Mikulások, narancsok, mogyoró, és még egy apró könyv is volt benne a téli madarakról. Gergő örömében felugrott a levegőbe.

Az Adventi Fény, a Hópehely, még a tegnapi nagylelkűségtől is fényesebb volt, és finoman pislákolt a kisasztalon. – Jó reggelt, Fény! Itt van a Mikulás-nap! – Tudom, Gergő – mondta a Hópehely. – Ez az egyik legszebb karácsonyi hagyomány. A mai leckéd a hagyományok varázsa lesz.

Gergő épp leült volna a földre, hogy megnézze az összes csokoládét, amikor a Hópehely sugallta: – Gondolkozz el, Gergő: miért teszitek ki minden évben a csizmátokat? És honnan jön ez az egész?

Gergő elment a nagyszobába, ahol édesapja éppen kávézott. – Apa, te tudod, miért pont csizmát teszünk ki, és miért épp ma van ez a nap? Édesapja elmosolyodott, és megkérte Gergőt, üljön mellé.

– Ez, fiam, egy régi hagyomány, ami egy nagyon kedves emberhez, Szent Miklóshoz kötődik. Ő a IV. században élt Myra városában, és arról volt híres, hogy titokban segített a szegényeken. – Titokban? – kérdezte Gergő. – Igen. Volt egy történet egy szegény emberről, akinek nem volt pénze a lányai hozományára. Miklós püspök éjszaka, titokban ezüstpénzt dobott be a kéményen keresztül. A pénz beleesett a kandalló mellett száradó zoknikba és csizmákba. Így kaptak az emberek ajándékot titokban, váratlanul.

Gergő tágra nyílt szemmel hallgatta. Ekkor kapcsolta össze a mesét a tegnapi tettével, amikor elvitte a mézeskalácsot és Bundást Lilinek. Ő is titokban tette!

– Szóval, minden alkalom, amikor kitesszük a csizmát, arra emlékeztet minket, hogy a nagylelkűségnek nem kell hangosnak lennie – folytatta az édesapa. – A hagyományok olyanok, mint a láncszemek. Összekötnek minket azokkal, akik régen éltek, és emlékeztetnek minket a jóra. A csizmák azóta várják Szent Miklós ajándékait, emlékeztetve minket a titkos ajándékozás, az alázat és a hála fontosságára.

Gergő visszament az ablakhoz, és egészen más szemmel nézett a teli csizmájára. Már nem csak egy tárolóedény volt a csokoládénak, hanem egy több száz éves történet része. Emlékezett azokra az emberekre, akik hajdanán, ugyanezen a napon, hasonló örömmel találtak valami jót a csizmájukban.

– Látod, Gergő – suttogta a Hópehely, amely ekkor már olyan fényes volt, mint egy miniatűr lámpa. – A hagyományok varázsa abban rejlik, hogy nemcsak a múltat tartják életben, hanem értelmet adnak a jelennek is. Ez a Mikulás-nap több, mint egy ajándék. Ez egy örök emlékeztető a jóságra.

Gergő megrázta a fejét. Sosem gondolta volna, hogy egy egyszerű csizma ilyen sok történetet rejt. A Mikulás ünnepének megértése mélyebb örömet adott neki, mint maga a cukorka. Megértette, hogy a karácsonyi készülődés igazi célja nemcsak a várakozás, hanem a történetek és a jóság örökítése.