December 16.-A karácsonyi süti illata

🍪 December 16. – A Karácsonyi Süti Illata

Gergő ma reggel azzal a tudattal ébredt, hogy a karácsony varázsa nemcsak az új dolgokban, hanem a régi, helyreállított tárgyakban is megtalálható. Odapillantott a Luca-búzára, amely már szép, élénkzöld csírákat nevelt. A türelem bevált!

Az Adventi Fény, a Hópehely, ma meleg, borostyánsárga fényben úszott, mintha a tűzhely melegét vette volna fel.

– Jó reggelt, Fény! Ma mi a lecke? – kérdezte Gergő. – Jó reggelt, Gergő! Ma az otthon melege és a családi kötelékek lesznek a leckéd – felelte a Hópehely. – A karácsonyi szív dobbanása az otthoni meghittségben kezdődik.

A konyhában Gergő édesanyja nagy sürgés-forgásban volt: karácsonyi aprósüteményeket sütött. Gergő orrát azonnal megcsapta a vanília, a rum, a mandula és a gyömbér csodálatos keveréke. Ez az illat azonnal megteremtette a karácsony érzését!

– Anya, miért sütünk ilyen sokat? – kérdezte Gergő. – Azért, Gergő, mert ez a sütemény nem csak étel, ez emlék – magyarázta anyukája. – Ezt a receptet a nagymamám adta át, ő az anyukámnak, és most én sütöm neked. Az illatok és az ízek összekötnek minket azokkal, akiket szeretünk, még akkor is, ha nincsenek velünk.

Gergő segített az anyukájának. Felfedezte, hogy a süteménykészítéshez türelem (Luca-búza, Dec. 13.) és precizitás kell. Közben anyukája mesélt a nagymamájáról, akit Gergő már nem ismert. Elmondta, hogy a nagymama milyen örömmel sütött, és hogyan gyűltek össze az unokatestvérek a konyhában, hogy ellopjanak egy-egy meleg linzert.

Gergő számára az édes, fűszeres illat hirtelen nem csak egy szag volt, hanem egy történet, egy hagyomány (Dec. 6.) és egy láthatatlan kötelék a múlt és a jelen között. A konyha melege, a nevetés, ahogy anyukája megkente a linzert lekvárral – minden apró részlet a szeretetről (Dec. 1.) szólt.

Hirtelen Gergőnek feltűnt, hogy a süteménysütés nem a tökéletes formákról vagy a rohanásról szólt, hanem arról, hogy időt szánunk egymásra (Dec. 12. üzenete), nevetünk, és együtt élünk át örömteli pillanatokat. A karácsonyi sütik illata volt az a láthatatlan varázslat, ami a házat otthonná tette.

A Hópehely halkan súgta Gergőnek: – Gergő, emlékszel a nagylelkűségre (Dec. 5.)? A karácsonyi süti illata nem csak a tiéd. A konyhában keletkező melegség is, a szomszédokhoz is eljut, és a Lilihez (a szomszéd kislány) is. Ez az illat a meghívás. Azt mondja: itt biztonság van, itt szeretet van, itt otthon van.

Gergő egy tálcára tett a legszebb, legillatosabb süteményekből, és elvitte őket Lilinek. A kislány szeme felcsillant, nem is annyira a sütemény láttán, hanem az illat és a gesztus láttán. A süti ajándékozása a családi melegség kis darabkájának megosztása volt.

Amikor lefeküdt, az Adventi Fény meleg, otthonos fénnyel ragyogott. Gergő megtanulta: az otthon melege nem a falak anyaga, hanem a közös élmények, a nevetés, a történetek és a szeretettel átsütött linzerek illatának összessége.