December 9.-A Jégvirág üzenete

🌸 December 9. – A Jégvirág Üzenete

Reggel a tél még hidegebben harapott a tájba, mint eddig. Gergő az ablaknál állt, és elégedetlenül ráncolta a homlokát. Az üveg tele volt gyönyörű, ágas-bogas jégvirágokkal, de az ablak másik oldalán minden szürke volt és fagyos.

– De hideg van, Fény! – morgolódott Gergő a Hópehelynek. – Nem tudunk kimenni játszani, és még mindig nincs rendes, puha hó! Csak ez a fagyos, kemény hideg!

A Hópehely, amely ma már stabilan, erőteljesen ragyogott, ezt felelte: – Jó reggelt, Gergő! Ma az optimista látásmód lesz a leckéd. Minden évszaknak és minden helyzetnek van szépsége, még akkor is, ha elsőre csak a nehézséget látod. Nézd meg jobban, mit csinált a hideg az ablakoddal!

Gergő közelebb hajolt az ablaküveghez. A jégvirágok. Valóban gyönyörűek voltak! Olyanok, mint a fehérre festett, fagyott páfrányok és tollak.

– Olyanok, mintha egy tündér rajzolta volna őket a hideggel – súgta Gergő. – Pontosan! – felelte a Hópehely. – A hideg, amiért tegnap haragudtál, gyönyörű műalkotásokat hozott létre. Ez a hideg teremti meg a jégvirágot. Ez a hideg tartja életben a magokat a föld alatt, hogy tavasszal kihajthassanak. A csoda gyakran a nehézségből születik.

Édesanyja ekkor belépett a szobába, és egy gyönyörű, hófehér rózsát tartott a kezében. – Nézd, Gergő! Ma reggel találtam ezt a rózsát a kertben. A fagy szinte megérintette, és a széleit kristályosra dermesztette. Ez a Téli Rózsa.

Gergő megnézte a virágot. A fagyos szél rontott az illatán, és a szirmai szélein apró barnás foltok jelentek meg, de a közepében a hófehér szirmok ragyogtak, és a fagy mintha gyémántporral szórta volna meg őket.

– Látod, Gergő? – mondta anyukája. – Könnyű lenne csak a barna foltokat nézni, és szomorkodni, hogy eljött a fagy. De ha közelebbről megnézed, a fagy ereje különleges, törékeny szépséget adott neki. A legkeményebb körülmények is teremthetnek valami egyedit, amit korábban nem vettünk észre. Csak a látásmódodon múlik, hogy mit látsz: a pusztítást vagy a csodálatos ellenállást.

Gergő visszatért a jégvirágokhoz. Már nem a kint uralkodó hidegre gondolt, hanem arra a csodálatos művészetre, amit ez a hideg alkotott. A betlehemi bárányra is emlékezett: a legkisebb, leghidegebb istállóban született meg a legnagyobb Fény! A jégvirág üzenete az volt: ha valami elsőre rossznak tűnik, mindig keress benne egy apró részletet, egy színt, egy formát, ami széppé teszi. A nehézségeknek is van célja, van üzenetük.

Gergő elmosolyodott. Levette a kezéről a fagyos ablakot, és már sokkal kevésbé érezte magát rosszul a nap miatt. Megtalálta a szépséget a hidegben.

Az Adventi Fény ma olyan örömteli, tiszta fénnyel ragyogott, ami az elmében megszülető optimizmust jutalmazta. Gergő megtanulta: az optimizmus nem azt jelenti, hogy nem veszed észre a rosszat, hanem azt, hogy a rosszban is megtalálod a jót, és a szépséget.