December 10.-Az elfáradt angyal

😇 December 10. – Az Elfáradt Angyal

Gergő felébredt, és már a reggelinél érezte, hogy a feje zúg, és fáradt. Az elmúlt napok izgalmas kalandjai, a Mikulás-napi készülődés, a kirakós és az állandó figyelés az Adventi Fény üzeneteire teljesen kifárasztották.

– Jó reggelt, Fény – suttogta, alig hallhatóan. – Olyan fáradt vagyok. – Jó reggelt, Gergő! Érzem a fáradtságod. Ma az öngondoskodás lesz a leckéd – felelte a Hópehely. – A karácsonyi készülődés nagyon fontos, de az is, hogy pihenj, mert a testnek és a szellemnek is szüksége van a csendre és az erőgyűjtésre.

Gergő leült a nappaliban a karácsonyi díszekkel teli doboz mellé, és egy angyalkafigurát vett a kezébe. Ez egy gyönyörű, fehér ruhás, arany hajú figura volt, de ahogy Gergő nézte, szomorúnak tűnt. A szárnyai egy picit meg is konyultak.

– Te is fáradt vagy, Angyal? – kérdezte Gergő. Az angyal apró, rekedtes hangon megszólalt: – Nagyon, Gergő. Óriási a munka az égi műhelyben. Minden évben figyelni kell az emberek kívánságait, segíteni a csillagok ragyogásában, és rengeteget kell utazni. De a legtöbben csak a munkát várják, és elfelejtik, hogy nekünk, angyaloknak is szükségünk van néha egy kis csendre és nyugalomra, hogy a fényünk újra erősebb legyen.

Gergő meglepődött. Azt hitte, az angyalok örökké erősek, és sosem fáradnak el. – De hát te egy angyal vagy! Hogy lehetsz fáradt? – Az odaadás kimerítő – felelte az Angyal. – Ahogy te is elfáradtál az elmúlt napokban a sok figyelmes cselekedettől. Ha folyamatosan adsz, de nem töltöd fel magad, a fényed elhalványul. A karácsonyi csoda csak akkor működik, ha az üzenetet hozók is tele vannak fénnyel.

Az Angyal körbenézett a rendetlen szobában, ahol még a tegnapi betlehemes figurák is szétszórva hevertek. – A belső rend és a pihenés hozza meg az igazi erőt. A mai napon tedd félre a nagy terveket, és egyszerűen csak gyűjts erőt.

Gergő letette a fáradt angyalkát a polcra, a csendes mécsesek mellé. Elment az anyukájához. – Anya, ma az Adventi Fény azt mondta, pihennem kell. Megengeded, hogy ne segítek a takarításban, hanem csak csendben olvasok egy könyvet a kanapén? Édesanyja mosolyogva bólintott. – Éppen ez a legjobb terv a mai napra, Gergő! Néha a legnagyobb segítőkészség önmagad felé irányul. Ha kipihent vagy, holnap sokkal több jót tudsz tenni másokért.

Gergő egy vastag takaróba burkolózott a kanapén, és csendben belemerült egy könyvbe a téli mesékről. Nem kellett rohanni, nem kellett figyelni, nem kellett cselekedni. Csak létezni, és feltöltődni. Érezte, ahogy a feszültség lassan kioldódik a vállából, és a fejfájása is enyhül.

A pihenés órái után, amikor újra ránézett az Angyalra, az már egyenesebben ült, és arany haja is fényesebbnek tűnt.

Az Adventi Fény ma mély, nyugodt fénnyel ragyogott, ami a belső békét és a feltöltődést jutalmazta. Gergő megtanulta: az öngondoskodás nem önzőség, hanem a felkészülés arra, hogy ismét teljes szívvel és erővel tudjunk szolgálni.