December 18.-Csendes madáretető

🐦 December 18. – A Csendes Madáretető

Gergő szíve tele volt a vasárnapi örömmel és hálával. Kipihenten és tettre készen ébredt. Az Adventi Fény, a Hópehely, ma finom, sárgás-fehér színnel ragyogott, ami az érett gabona árnyalatára emlékeztetett.

– Jó reggelt, Fény! Ma mi a lecke? – kérdezte Gergő. – Jó reggelt, Gergő! Ma a felelősség és a gondoskodás lesz a leckéd, különösen azok iránt, akik most a legkiszolgáltatottabbak: a természet apró lényei iránt – felelte a Hópehely. – A karácsonyi szeretet nem csak az emberekre vonatkozik, hanem a körülöttünk lévő élővilágra is.

Gergő kiment a kertbe, hogy megnézze a Luca-búzát. Szépen fejlődött. Ekkor megpillantott a fák között egy apró, fából készült madáretetőt, ami tele volt jégtől csillogó dióhéjakkal és maradványokkal, de üres volt.

– Anya, a madáretető üres! – kiáltott Gergő. – Igen, Gergő – mondta anyukája, aki épp a kamrából jött. – Elfelejtettük feltölteni a nagy sürgés-forgásban. Pedig ilyenkor télen nehéz élelmet találni a madaraknak.

Gergő érezte, hogy ez az ő feladata. Eszébe jutott, hogy a madarak csendes lények (Dec. 7. Csend), nem tudnak szólni, nem tudnak levelet írni, mint az apukája (Dec. 12.). Csak csendben várják, hogy valaki segítsen rajtuk.

A Hópehely a fülébe súgott: – Gergő, emlékezz a betlehemi bárányra (Dec. 8.). A legkisebbek is fontosak, és a mi felelősségünk gondoskodni róluk. A karácsony a jó hír, de ehhez a jósághoz tettek kellenek.

Gergő megfogta a magokat, amiket anyukája adott neki, és kiment, hogy feltöltse az etetőt. A kert csendes volt, a fák ágai még fagyosak, és az ég szürke. Ahogy állt az etetőnél, rájött, hogy a madarak etetése egyfajta láthatatlan ígéret (Dec. 4. Becsület) megtartása a természettel szemben. Ha elkezdtük, nem szabad abbahagyni. Ez a folyamatos gondoskodás a felelősség lényege.

Gergő szórta a magokat, csendesen figyelve a környéket. Néhány apró cinege már meg is jelent a közeli ágon, de féltek a mozgástól. Amint Gergő visszalépett a házba, a madarak azonnal leszálltak, és örömmel kezdték csipkedni a magokat.

Később a nappaliban ült, és nézte a madáretetőt. A madarak ide-oda szálltak, vitték az élelmet, és a kis cselekedete egy egész kis közösség életét segítette át a hideg télen. Nem kapott tapsot, nem kapott cukorkát (Dec. 5.), de az a tudat, hogy valami jót tett valakivel, aki ki volt szolgáltatva, mély elégedettséggel töltötte el. A csendes madáretető most már az élet és a felelősség látható jele volt a kertben.

Az Adventi Fény ma a megbízhatóság és a gondoskodás sötétzöld-sárga színével ragyogott. Gergő megtanulta: a felelősség a csendes, szorgalmas odafigyelés. A karácsonyi szív nem csak az emberek felé nyitott, hanem a természet felé is, mert mindenki, még a legkisebb madár is, megérdemli a túlélést és a gondoskodást.