December 19.-A karácsonyi dallam
🎶 December 19. – A Karácsonyi Dallam
Gergő ma reggel örömmel ébredt, és a Luca-búza, valamint a madáretető látványa megerősítette a felelősség (Dec. 18.) és a gondoskodás fontosságát. Az Adventi Fény, a Hópehely, ma finom, vibráló, kékes-fehér fényben ragyogott, mintha apró csengettyűk csengését sugározta volna.
– Jó reggelt, Fény! Ma mi a lecke? – kérdezte Gergő. – Jó reggelt, Gergő! Ma a ritmus és az összhang lesz a leckéd – felelte a Hópehely. – A karácsony a közösségi lét ünnepe. A szeretet és a béke csak akkor működik igazán, ha mindenki egyetlen, nagy dallamot énekel.
Gergő délután a karácsonyi kórussal mentek a művelődési házba, hogy gyakoroljanak. Gergő nagyon szeretett énekelni, de kissé ideges volt, mert a dalok bonyolultabbak voltak, és ő gyakran eltévesztette a ritmust.
A kórusvezető, egy kedves hölgy, figyelmeztette őket: – Gyerekek, nem az a fontos, hogy mindenki hangosan énekeljen. Az a fontos, hogy mindenki a megfelelő időben és összhangban énekeljen. Ha valaki túl hangosan, vagy túl gyorsan énekel, elrontja a teljes dallamot.
Gergő nehezen vette az egyik dalt, ami háromszólamú volt. Az ő szólamának csendesnek, szinte suttogónak kellett lennie, miközben a másik két szólam hangosan, örömteli hangon énekelt. Gergő azt érezte, hogy az ő csendes része nem is fontos.
A Hópehely a fülébe súgott: – Gergő, emlékszel a kis bárányra (Dec. 8.)? A legkisebb, leghalkabb szereplő is nélkülözhetetlen. Képzeld el, mi történne, ha az egész kórus csak a hangos részeket énekelné! A ritmus és az egyensúly elveszne. Az összhang a különbségek tiszteletéből születik.
Gergő elgondolkodott. Ahogy figyelte a kórusvezetőt, látta, hogy mindenki más-más hangot énekel, de együtt a hangok szövete egy gyönyörű, mély értelmű karácsonyi dalt alkotott. Az ő csendes, elnyújtott hangja volt az alap, amire a többi, örömteli hang épült. Ha ő nem énekli pontosan az ő részét, a harmónia felbomlik.
A próbán Gergő elhatározta, hogy ma nem a hangerejére, hanem a pontosságra és a ritmusra koncentrál. Minden erejével arra figyelt, hogy a saját, apró szólama pontosan a megfelelő időben lépjen be, és a megfelelő ritmusban maradjon.
A kórus elénekelte a dalt, és Gergő érezte, hogy ez volt a legjobb próbájuk eddig. A dal tiszta volt, a harmónia lenyűgöző. A kórusvezető elmosolyodott.
– Gergő, ma kiválóan énekeltél! A te ritmusod és a pontosságod volt az alapja a mai tökéletes előadásnak. Néha a csendesebb szólamok tartják egyben a legszebb dallamokat.
Gergő szívét a közösség öröme töltötte el. Nem csak a saját sikerének örült, hanem annak, hogy hozzájárult a teljes kórus sikeréhez. A közösségi munka nem az egyéni ragyogásról, hanem az egymásra figyelésről (Dec. 7.) és az összhangról szól.
Az Adventi Fény ma a tökéletes ritmus és a harmónia csillogó fényével ragyogott. Gergő megtanulta: a karácsonyi öröm valódi dallama az, amikor a sok különböző hang (az emberek) megtalálja a közös ritmust és az összhangot.
