December 20.-A visszaadott fény

💡 December 20. – A Visszaadott Fény

Gergő reggel az összhang és a közösség (Dec. 19.) örömével ébredt. A karácsony már csak négy napra volt, és a ház tele volt a készülődés békéjével és otthon melegével. Az Adventi Fény, a Hópehely, ma egy stabil, tiszta, ezüstös fényben ragyogott, mintha minden eddigi lecke erejét magába szívta volna.

– Jó reggelt, Fény! Ma mi a lecke? – kérdezte Gergő. – Jó reggelt, Gergő! Ma a tisztelet és az elismerés lesz a leckéd – felelte a Hópehely. – Eddig te voltál a cselekvő és a tanuló. Ma meg kell látnod, hogy azoknak is megvan a fényük, akik csendben, a háttérben dolgoznak.

Édesanyja és édesapja éppen azon tanakodtak, hogyan tudnák a házat még szebben feldíszíteni a Karácsony estére. Édesanyja hirtelen elkeseredett. – Jaj, Gergő! Az a gyönyörű, régi ezüst girland, amit a nagymamámtól örököltem, nagyon poros és össze van csavarodva. Azt hiszem, nincs erőm rendbe tenni.

Gergő ránézett az asztalon lévő, matt, csomós ezüst girlandra. Emlékezett az Elfáradt Angyal (Dec. 10.) üzenetére a pihenésről. Most az anyukája volt az, aki elfáradt a sok sütésben (Dec. 16.) és szervezésben.

A Hópehely a fülébe súgott: – Gergő, az anyukád az otthon melegének igazi őre. Ő a te csendes segítőd, a te angyalod. Mutasd meg neki, hogy látod és elismered a munkáját! Vedd át a terhet, és adj vissza neki a saját fényéből.

Gergő leült az asztalhoz, és elkezdte kibogozni a girlandot. A feladat hosszú és türelmet (Dec. 2.) igényelt. Néhány helyen a girland el is szakadt. Gergő óvatosan, a Törött Játék (Dec. 15.) meséjéből szerzett kreativitással, egy pici ragasztóval és vékony ezüstszállal helyreállította a sérült részeket.

Közben eszébe jutott, hogy az apukája reggelente kimegy, és megtisztítja az autót a fagytól (Jégvirág, Dec. 9.), és hogy a szomszéd néni (Dec. 3.) milyen hálás volt az elveszett kesztyűért. Mindenki ad valami fényt a világnak, még akkor is, ha a munkája csendes és láthatatlan.

Mire délután lett, Gergő kibogozta és megtisztította az ezüst girlandot. Az újra fényes volt, mintha ezer apró csillagporos tükörrel lenne bevonva.

Odavitte az anyukájához. – Kész van, Anya. Már nem poros és nem is csomós. Azt hiszem, megérdemel egy kis fényt, miután ennyi éve őrizte nekünk a karácsonyt.

Édesanyja meglepetten és meghatódva nézte a girlandot, majd Gergőre. – Gergő! Ez fantasztikus! Nem is tudod, mennyire örülök! Köszönöm, hogy ennyire figyelmes és segítőkész vagy! Ez az elismerés a legnagyobb jutalom a számomra.

Az anyukája szorosan megölelte, és Gergő érezte, hogy az ölelés melege egy pillanatra erősebb volt, mint az Adventi Fény maga. A munka befejezése és a szülő elismerése volt a nap fénypontja.

Az Adventi Fény ma a melegség és az odaadás aranyszínével ragyogott. Gergő megtanulta: a tisztelet a figyelmes cselekvésben nyilvánul meg. Az elismerés pedig egy visszaadott fény, ami a másik ember erejét is feltölti.